Vasárnap délelőtt 11 órára hívták a harangok az erdődieket a kicsiny református hajlékba, hogy hálát adjanak Istennek Rácz Ervin lelkipásztor nyolc évi szolgálatáért. A lelkipásztor ugyanazt az Igét olvasta fel, mint nyolc évvel ezelőtt, és megpróbálta ugyanazokat az üzeneteket átadni, mint az első prédikációjában. A Lukács Írása Szerinti Evangélium 9. része 10-től 17-ig terjedő szakaszában Jézus ötezreket vendégel meg, akik ettek és jól laktak, és még meg is maradt tizenkét tele kosárral. A tanítványok rá kellett jöjjenek, csak Jézus a megoldás minden problémára. A feladatokat nem elhárítani kell, és nem is feladni, hanem Jézussal kell számolni, és számítani kell rá. Mehetünk üres kézzel, szívvel Jézushoz, és ő telerakja, sőt másoknak is adhatunk belőle. Erről az áldott ingajáratról kell szóljon minden istentisztelet, és a Szatmárnémeti – Erdőd tanítványi-lelkipásztori ingajárat is erről akart beszélni. Egyedül Jézus a reményünk és örömünk forrása.
Az igehirdetést követően egy tizenkét perces, összesűrített videóban tekinthettek vissza az elmúlt nyolc évre, majd Rácz Ervin életigéjét bízta rá a gyülekezetre. „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek! A ti szelídlelkűségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4.4-7) Örömmel emlékezett vissza a lelkész a közös megvalósult programokra, fizikai fejlődésre, de leginkább azért adott hálát, hogy emberek változtak meg, és a lelki fejlődés érdekében a lelkipásztort is eszközül használta az Isten. Kiemelte, Erdődnek nemcsak múltja, jelene, hanem jövője is van, amiért tenni kell, ugyanakkor hálát adott Istennek a fiatalokért, asszonyokért, férfiakért, presbiterekért.
Szakács Imre egyházközségi főgondnok megköszönte a lelkipásztor szolgálatát, majd Bányai Zoltán presbiter is ezt tette, Lukács Gyöngyi iskolai aligazgatónővel, valamint Petrán Klaudia és Bálint Stefánia ifjakkal egyetemben. Mindegyik felszólalásban érződött a kétségbeesés, de ugyanakkor az is, hogy nyolc évi prédikációból, szolgálatból gyümölcsként sok minden megmaradt az Igéből, van tehát honnan reménységet meríteni.
Áldott alkalom volt ez, ugyanakkor ez még nem volt teljes búcsú: a Drágffy Gáspár Egyháztörténeti Központ és Parókia projektje még kis ideig eltart, amit a lelkész még levezényel, de a lelkipásztori szolgálatokat jövő héttől Szatmárnémeti-Szigetlankán folytatja.